Chapter 4

 - Anyu...anyu vigyázz.... - suttogtam.

 - Alex! Így is elég ideges vagyok nem kell hogy még te is fokozd! Fejezd be jó? - pirított rám, és még jobban begyorsított.

 - Anyu! - már sírtam. - Kérlek, menj lassabban! Félek...

Úgy tűnik egy kicsit ő is megsajnált. Lassított, majd rám pillantott.

 - Kicsim, ne haragudj...Tudod hogy most milyen ideges vagyok...

 - Tudom anyu, csak kérlek, ne rajtam vezesd le! Jó? - kértem. 

 - Jól van. Szeretlek kicsim. - nyomott egy puszit a fejemre vezetés közben. 

 - Én is anyu. - mosolyogtam, de mikor előre pillantottam felsikítottam. - Anyu! 

Elrántotta a kormányt....

 - Anyu! - sikítottam fel, és zihálva felültem az ágyon. Körbenéztem. A táborban voltam. Megfogtam a homlokomat, és sóhajtottam egyet. Már megint megálmodtam. Valahogy ezen legbelül még mindig nem tudok túl lépni. Egy anya elvesztése hatalmas trauma. Talán hülyeség volt ott hagynom a pszichológust...

 - Alex, mi a baj? - törölgette a szemét Jessica.

 - Semmi. - suttogtam. - Semmi csak..megint megálmodtam a balesetet.

Jess nézett egy pár másodpercig, aztán felállt, odaült mellém, és átölelt. Semmi érzelmet nem lehetett leolvasni az arcomról, csak bambultam magam elé, de visszaöleltem. Jól esett. 

 - Nyugodj meg. - simított hátra egy hajtincset a fülem mögé. - Hozzak neked valamit? Vizet, vagy valami mást? - kérdezte.

 - Ugyan nem kell...

 - Ragaszkodom hozzá. - erősködött.

 - Na jó, talán egy pohár víz jól esne... - mosolyogtam. 

 - Oké. - kacsintott, és akart is engedni, de nem működött a csap. - Mi a...? - rám nézett. - Várj egy percet. Megnézem mi van. - mondta és kiment az ajtón. Egyedül maradtam. Odavánszorogtam az ablakoz, és elhúztam a függönyt. Még egy kicsit sötét volt kint. Ránéztem az órára, hajnali negyed 5. Szuper. Visszatotyogtam az ágyamhoz, és csak álltam. Még mindig az álmomon járt az eszem...

***

Végtére is megkaptam a pohár vizemet, Jess megkérdezte Mrs.Davist hogy mi lehetett a baj. El volt zárva valami fővezeték, vagy mit tudom én, és nem volt egyik házban sem víz. A kis "probléma" után Jessica még javasolta hogy feküdjünk vissza aludni, de én nem mertem lehunyni a szememet. Helyette  laptopomon megnéztem a kedvenc filmemet, és mire volt az ébresztő pont vége lett. Jess-el azon gondolkodtunk mit kéne felvenni, így az első nap. Sikerült egy idő után kiválasztani.

 - Csini vagy Alex! Megcsináljam a hajad? - kérdezte Jess.

 - Oh, igen köszi. - örültem, és leültem egy székre és hagytam hogy dolgozzon rajtam. 

 - Göndör tincsek jöhetnek? - kérdezte.

 - Naná. - kacsintottam rá a tükrön keresztül. 

Jessica nagyon profin csinált mindent. Egyfolytában őt figyeltem a tükörben ahogy tevékenykedik. 

 - Tök jó hajad van Alex! Jól meglehet csinálni! - mondta. 

 - Ja, tudom mondták már. - nevettem. 

Körülbelül 20 percig tevékenykedett mire elkészült a végeredmény. Nagyon tetszett, olyan kis egyszerű volt, de ahogy elnéztem magam, jól is állt. 

 - Köszönöm Jess. - öleltem meg.

 - Nincs mit. De segítenél kivasalni a hajam? - kérdezte félve. Felnevettem.

 - Persze! Ülj le! - utasítottam.  Nagyon aranyos ez a csaj, azt hiszem megszerettem. Normális, közvetlen, és ugyan olyan lökött mint én. Szerencsére neki neki amúgy is ilyen hullámos és egyenes között van valahol a haja, így hát pillanatok alatt kivasaltam neki. 

 - Gondolkoztál már azon hogy modell legyél? - kérdeztem felé hajolva. Meglepettem nézett rám.

 - Nem. De miért kérdezed?

 - Csak mert, szerintem nagyon sikeres lennél. Gyere már, had csináljak egy képet rólad.. - vettem elő a telefonom. 

 - Hát okéé.. - állt fel. 

 - Mosolyt! - utasítottam, és közelebb mentem hozzá. Halván vigyorra húzta a száját, és megcsináltam a képet. A végeredmény fantasztikus lett, bár a feje fent egy kicsit le lett vágva. De azt hiszem, így is hihetetlen jó.

 - Gyönyörű vagy hallod. - mutattam meg neki. Elhúzta a száját.  

 - Nagyon látszik a fogszabályzóm... - nyögte.

 - És? Szerintem igenis jól áll neked. Nem is tudnálak nélküle elképzelni. - mondtam. Elmosolyodott, majd kopogást hallottunk. Odamentem és kinyitottam. Egy srác állt az ajtóban. 

 - Hello. - köszönt. - Csak szólni akartam hogy mindenki jöjjön reggelizni. Befuccsolt a  hangosbemondó, úgyhogy nekem kell szólni mindenkinek. - magyarázta.

 - Öhmn...oké. Köszi. - motyogtam. Eléggé zavarba jöttem. A srác jól nézett ki.

 - Nincs mit! Na hali! - köszönt el, és zsebre tett kézzel elballagott. Bambulva csuktam be az ajtót.

 - Wow... - suttogtam. - Jess! - szóltam a lánynak. - Most szóltak hogy menjünk reggelizni!

 - Rohanok! - szólt vissza, majd elindultunk. Becsuktam magunk mögött az ajtót, és azt hiszem hogy most láttam csak igazán hogy milyen szép is ez a tábor. Hangulatos, padok mindenütt, volt egy külön kis park, külön színházterem, és faházak, ahol gondolom a próbák lesznek a nyár végi bemutatóra. 

 - Miért vagy ennyire elpirulva? - nézett Jess.

 - É-én? - nyögtem. - Nem vagyok elpirulva...

 - Aha, persze, én meg vak vagyok. - rázta a fejét, majd csend következett.

Utálom ha csend van. Kellemetlenül érzem magam általában. Pár perc sétálás után odaértünk az étkezőhöz. Kinyitottuk az ajtót, és egyből megcsapta a fülünket az a hatalmas hangzavar ami abban a helyiségben folyt. Beszélgetések, egy páran egymásra dobálják a kaját. De igazából nagyon hangulatos volt az egész. Körülbelül mint egy iskola. Egyszer csak arra eszméltem hogy korog a gyomrom.  Jessica felnevetett. 

 - Gyere. álljunk be! - húzott magával, én pedig mentem utána. Nem láttam a sok kajától. De tényleg. Azt hittem hogy minden napra meg lesz adva a kaja, választani nem lehet. De itt most minden volt. Szendvicsek, bundás kenyér, pirítós, saláták, hot-dog, hamburger. Már alig vártam hogy ehessek. Általában vigyázok az alakomra, és nem eszek ilyen kajákat, de most kivételt tettem. Vettem egy hamburgert, és Jess-t követve leültem egy asztalhoz. Egyből enni kezdtem. 

 - Hmmm.... - sóhajtottam.

 - Na mi az? - nézett a barátnőm. 

 - Nagyon régen nem ettem hamburgert. És most rohadt jól esik. - válaszoltam, majd innentől kezdve csendben folytattuk a reggelit. Megittam a narancslevet, ami kaptunk, és eszembe jutott valami. Megfogtam a poharamat és elkezdtem Cup Songozni, amíg Jess eszik. Nagy érdeklődéssel figyelte.

 - Ezt hogy csinálod? - kérdezte.

 - Nem nehéz. - mosolyogtam rá, és elkezdtem énekelni hozzá a When I'm Gone című dalt. Még mindig engem figyelt. Aztán abbahagytam, mert kicsit zavarba jöttem ugyanis az ékezőben figyelt egy pár ember, ráadásul valaki próbált utánozni. 

 - Ugye megtanítod majd nekem? - kérdezte Jessica.

 - Persze. - mondtam. - De menjünk! - álltam fel.

 - Oké! - követett a lány.

~Harry~

 - Louis ne már! Ne csináld ezt haver! Kérlek, vigyetek haza! - könyörögtem a telefonba. Ott ültem egy kis kerítésen, morcosan. 

 - Harry, ezt már ezerszer átbeszéltük! Hidd el, nem lesz olyan rossz! - válszolt egy kissé ingerülten. 

 - De ez nem igazság! - kiaáltam már majdnem. - Nem tehetitek meg ezt velem!

 - Oh, dehogynem. Na szia, mennünk kell. - közönt el Lois.

 - Ne..Louis..Louis várj! - hiába kértem, letette. - A rohadt életbe! - morogtam. Leszálltam a kerítésről, és zsebre tett kézzel ballagtam. Gondolkoztam. Vagyis, inkább gondolkozni akartam, mert sikítást allottam.

 - Úristen, Harry Styles? CSAJOK, ITT VAN HARRY STYLES! - sikítást hallottam mindenfelől, körbenéztem, és rohani kezdtem. Szuper. 

~Alex~

Hirtelen megálltam.

 - Te is hallod ezt a sikoltozást? - kérdeztem Jess-től.

 - Igen. Mi törénthetett? - körbenéztünk, és akkor megláttuk a hang forrását. Egy lánycsapatot láttunk, akik körbe álltak.

 - Te is arra gondolsz amire én? - kéreztem Jessicától, de úgy hogy nem is néztem rá.

 - Szerintem tuti. 

Mindketten bizosak voltunk abban, hogy a sztárvendéet kapták el. De én igazából nem voltam á kíváncsi. - Menjünk. - mondtam.

 - Mi? - nézett rám a barátnőm. - Én látni akarom hogy ki ő! - nyafogott.

 - Én viszont nem. - mondtam, és elindultam. Próbáltam közömbös arcot vágni. Tényleg nem édekelt hogy ki az illető, uyganis tuti hogy nem Demi Lovato, Emmy Rossum meg pláne nem...

 - Lányok, engedjetek már! Ne! - hallottam egy ismerős hangot. Ijesztően hasonlított annak a gyereknek a hangjához akivel tegnap este összevesztem. Odanéztem, és megláttam az illetőt.

Harry Styles.