Chapter 3

Jess már alig bírt magával, várta hogy odaérjünk. De ami azt illeti én is. Csak bámultam ki az ablakon. Azt mondják hogy ez a tábor egy kicsit eldugottabb helyen, egy tóparton van. Olcsó sem volt. Én is csak támogatással jöhettem. De sikerült. És csak ez a lényeg.

 - Gyerekek, még fél óra, és odaérünk! - kiabált hátra Mrs. Davis. Igen, időközben kiderült a nőnek a neve, aki olyan katonásan beszélt velünk amikor elindultunk. 

 - Még fél ó...óra? -  hirtelen Jess elkezdett köhögni, fulladozni. Megijedtem. 

 - Hé, mi van veled? - kérdeztem. 

 - A...Asztma... - nyögte ki nagy nehezen. - Kérlek a...a spray...a táskámban....

 - Igen... - felpattantam és levettem a táskáját a tartóról, és megkerestem. Odaadtam neki, addigra már mindenki aggódva nézte a fulladozó lányt. Vett egy nagy levegőt a spray-en keresztül, és abbahagyta a fulladozást. 

 - Asztmás vagy? - kérdeztem.

 - Mint látod... - pihegett. - Már kicsi korom óta.

 - Képzelem milyen rossz lehet...

 - Hát, már megszoktam. De egyszer majdnem megfulladtam.

 - Komolyan? - lepődtem meg.

 - Aha. 13 voltam, összevesztem anyummal, fogtam magam, bezárkóztam a szobámba és kidobtam a kulcsot az ablakon. Akkor jött egy roham, és lent volt ez az izé - mutatott a kezében lévő tárgyra - Az volt a szerencsém hogy apukámat, aki nyírta a füvet a kertben, sikerült fejen találnom a cipőmmel...

 - Juj...Gondolom megijedtél. 

 - Képzelheted mennyire..De már rég volt.. - legyintett, majd elővette a tabletjét.

 - Wow, jól néz ki. - ámultam.

 - Köszi. Idén kaptam karácsonyra. - válaszolt, majd a telefonomra nézett. - Nekem meg a telód jön be. 

 - Oh, köszi.

 - Mit hallgatsz? - kérdezte.

 - Ezt. - nyújtottam neki az egyik fülesem. Füléhez tette, és belehallgatott. 

 - Á, a Skyscraper. Szereted Demi Lovatot?

 - Imádom, egyik példaképem. - válaszoltam. 

 - Én is szeretem, bár magát annyira nem ismerem, csak a zenéit. És még kiket szeretsz? Úgy értem azt mondtad hogy ő az egyik példaképed...Ki a másik?

 - Emmy Rossum.

 - Emmy Rossum? Nem ő...a...jaj, tudod...

 - Igen, ő játssza Christinet az Operaház Fantomjából. Gyönyörű hangja van, és az hogy az egész világon kereste a rendező a szerepre megfelelő lányt, és őt választotta, az hihetetlen...Nagyon felnézek rá. 

Bólintott, és nem kérdezett utána már semmit. Én sem szólaltam meg, már csak azt láttam hogy lassan behunyja a szemeit, és elalszik. Végtére is, még van kb. 25 perc mire megérkezünk, hagy pihenjen addig. Bár már most is sötétedik, megnéztem mennyi az idő. Fél kilenc volt már. Holnap lesz csak a "bemutatkozás", gondolom én. Egyre izgatottabb lettem. 

~Harry~

 - Srácok, ez komoly? - kérdeztem idegesen. - Komolyan itt akartok engem hagyni ebben a rohadt táborban? 

 - Haver, nem olyan vészes. Nézd, kell neked a nyugalom, mert a sajtó már megint a nyomodban van, és Paul is ideges. Jót fog neked tenni ez a pihenő itt. - mondta Niall.

 - Rohadt nyugalmas lesz mondhatom. Ti fogjátok elcseszni a nyaramat, ha most kitesztek ide! Nem akarom itt tölteni, nem értitek? Ott a helyem a tengerparton, várnak a jó csajok...

 - Jaj, Harry, maradj már! Éppen ez miatt kell elzárkóznod egy kicsit! Mert a sajtó most nagyod rád van állva...És ez árt mindegyikünk hírnevére. Fel tudod fogni? - oktatott ki Zayn. Mindenki egyetértett vele. 

 - Jó..Oké. De..miért pont ide? Musical Camp...Vannak ennél sokkal jobb táborok is!  - nyavalyogtam. 

 - Mert ez olyan helyen van, ahol a sajtó nem fog téged megtalálni. Ezen a nyáron pihenünk, aztán szeptembertől dolgozni kezdünk az új albumon. Rendben? - kérdezte Liam. Nem válaszoltam. - Harry!- szólt rám.

 - Jó oké... - egyeztem bele és kiszálltam a kocsiból a bőröndjeimmel együtt. 

 - Azért nyugi, majd meglátogatunk! - kacsintott Louis, és elhajtottak a kocsival. Csak néztem utánuk. Aztán megfordultam. Ott álltam a tábor bejáratánál. Mély lélegzetet vettem, és kinyitottam a nagy kaput. 

~Alex~

 - Gyerekek! Hahó, mindenki!  Megérkeztünk! - szólított minket Mrs. Davis. Jessicának úgy pattantak fel a szemei, mintha nem is aludt volna.

 - Megjöttünk! Végre! - kiabálta mindenki, és szálltunk volna már le a buszról.

 - Hé, ácsi. - állított meg minket az asszony. - Arra szeretnélek benneteket kérni, hogy mindenki vonuljon el, és válasszon magának egy olyan házat ahol szívesen alszik 2 és fél hónapon keresztül. Ez az egyik. A másik: aludjátok ki magatokat, mert holnap lesz a tábortűz, ahol kihirdetjük az idei nyári programot, és azt is megtudjátok végre hogy melyik darabot fogjuk a nyár végén bemutatni, ráadásul a sztárüdvöskénkkel is megismerkedhettek! Értve? - senki nem válaszolt. - Nem hallottam kristálytisztán! 

 - Értjük Mrs. Davis! - válaszoltunk egy emberként, és leszálltunk. 

Ahogy leléptem a buszról, leesett az állam. Ez a tábor egyszerűen csodálatosan nézett ki! A fák, a tó, a házak..Minden tökéletes volt. Erre a pillanatra vártam már egy éve. Hogy végre itt állhassak, itt a Musical Campben. És most eljött. 

 - Gyere Alex, szerezzünk egy jó kis házat! - húzott Jessica. Engedtem hogy húzzon, még mindig sokkban voltam. Mindenki úgy tett ahogy mi. - Azt nézd! - mutatott Jess egy egyszerű kis faházra. - Ez pont jó lesz nem? - nézett rám.

 - Aha. - suttogtam. Felmentünk a lépcsőn, és benyitottunk. Most már nem csak nekem esett le az állam, hanem Jessicának is. Meg sem tudtunk szólalni. 

 - Ez tökéletes! 

 - Pedig milyen egyszerű, de igen. Csodálatos ez a szoba..és pont két ágyas nézd! - tettem hozzá. 

 - Igen látom... - mondta, és becsuktuk az ajtót. Leültem az ágyra, és végigsimítottam a lepedőt. Lassan hanyatt feküdtem. 

 - Fáradt vagy? - ült le Jess a másik ágyra.

 - Nagyon. Te nem? - döntöttem oldalra a fejem hogy lássam őt. 

 - De, igen. Nem alszunk? Majd holnap kipakolunk... - ajánlotta. 

 - Oké, benne vagyok. De menj először te fürdeni. 

 - Rendben. - válaszolta, kikereste a pizsijét, a törölközőét, és bement a fürdőszobába. Ott maradtam egyedül. Felálltam, és kimentem. Már teljesen sötét volt már csak egy két táborozó volt kint, köztük én is. Lesétáltam a partig, és csak néztem a vizet ahogyan megvilágítja a hold. Mosolyogtam, és boldog voltam. Aztán éreztem hogy valami, vagy ikább valaki neki ütközik a hátamnak. Nagyon megijedtem, megfordultam és felpofoztam az illetőt. Ijedtem megfogta az arcát, és visszafordult hozzám. 

 - Te normális vagy? - pirított rám. - Miért ütöttél meg?

 - Jaj, kérlek ne haragudj... Azt hittem hogy valami perverz állat... - próbáltam magam kimagyarázni. A srác felnevetett - igen fiú volt. Mély hangja visszhangzott.

 - Itt? Hallod itt tuti hogy nem történik semmi..Ez a tábor maga A Nagy Ásítás... - mondta. Meglepődtem. 

 - Akkor minek jöttél? - kérdeztem. 

 - Ch, azt hiszed én akartam idejönni? Hát nagyon tévedsz. Semmi kedvem holmi vesztesekkel tölteni az egész nyaramat. De sajnos nem tudok mi csinálni. - morgott

 - Holmi vesztesekkel? Mit képzelsz te magadról? - idegeskedtem. 

 - Tudod hogy ki vagyok? - éreztem hogy közelebb jött.

 - Nem, de nem is nagyon érdekel! Hülye, beképzelt paraszt! - morogtam oda neki ahogy elkerültem őt, és visszafutottam a házba.

 - Hülye liba... - hallottam őt is. Nem szóltam vissza, bementem a faházba és becsaptam magam mögött az ajtót. Rettenetesen felidegesített.

 - Mi a baj Alex? Hol voltál? - kérdezte Jessica.

 - Ja semmi...Amúgy sétálni. Végeztél? Mert akkor megyek is fürdeni...Gyors voltál.

 - Ja, tudom. Amúgy persze menj csak... De ha nem baj akkor én már le is fekszem, nem haragszol? Szerintem mire kijössz már aludni fogok. - mondta.

 - Ja, nem dehogy. Pihenj csak. - válaszoltam, és bementem lefürdeni. Levetkőztem, beálltam a zuhany alá, és zuhanyozni kezdtem. Csak azon járt a fejem ki lehetett ez a gyerek, akivel beszélgettem. Beképzelt hülye.. 

Nem járt tovább ezen az agyam, mert csak még jobban felidegesítettem volna magam. Még egy 8 percig zuhanyoztam, megtörölköztem felvetem a pizsim, fogat mostam, és kimentem a fürdőből. Jessica már tényleg aludt. Próbáltam nagyon halkan pakolni. Ledőltem az ágyra, és a telefonomon még felmentem Twitterre. 

@AlexHarisson: Végre megérkeztem, és már szereztem is barátot! Boldog vagyok! xx

Még egy ideig fent voltam de mikor meguntam, lekapcsoltam a villanyt, és magamra húztam a takarót. Bedugtam a fülest, és elindítottam az egyik kedvenc zenémet. Egyre jobban éreztem hogy csukódik a szemem...