Chapter 2

Arra keltem fel, hogy valaki bökdösi az arcomat. Nagy nehezen kinyitottam a szemem. A nénike volt az, aki az előbb még nagyban horkolt. 

 - Kedveském! Kelj fel! Leszállt a repülő, Londonban vagyunk! - motyogta. 

Bólintottam, és ránéztem az órámra. Pánikba estem. 

 - Úristen ne! El fogok késni! - kiabáltam és felpattantam. - Köszönöm! 

Rohantam és csak rohantam. Mindenki hülyének nézett, szerintem.

***

Mikor végre a csomagjaimat is megkaptam, kiszaladtam a reptérről, és próbáltam taxit szerezni. Egyik sem állt meg. 

 - Könyörgöm, álljatok már meg! - szitkozódtam. Megint ránéztem az órámra, és már csak 20 perc volt a busz indulásáig. Végleg feladtam, tudtam, már biztosan nem fogok odaérni. Reménytelenül leültem egy padra, és éreztem ahogyan a könnyeim lefolynak az arcomon. Ekkor megállt mellettem egy fekete furgon. Nem nagyon törődtem vele, gondoltam, úgysem miattam álltak meg. De tévedtem. 

 - Ne haragudj! Vársz valakire? - halottam egy lány hangját. Felemeltem a fejem, és megráztam. 

 - Elkéstem valamiről, amit már 1 éve vártam. - töröltem le a könnyeimet. Láttam hogy a lány csak néz engem, aztán újra megszólalt.

 - Nem a Musical Camp-be készülsz? - kérdezte végül. Egyből felpattantam. 

 - De igen! 

 - Akkor gyere, ugorj be! Én is oda megyek! Anyu, ugye elvisszük? - fordult el. 

 - Persze! - hallottam anyukája hangját. - Gyere csak kedves... - nem tudta a nevem.

 - Alex. - segítettem, és beültem a kocsiba. A lány aki egy idős lehetett velem, hátrafordult hozzám. 

 - Jessica vagyok. Jessica Cooper. - fogtunk kezet. - Ő pedig az anyukám!

Illedelmesen kezet fogtunk.

 - Nagyon örülök. - biccentettem. - Én pedig Alex Harisson vagyok. 

Ahogy mentünk a kocsival, teljesen elámultam. Hogy ez a London milyen gyönyörű város! Egyszerűen hihetetlen. Nem csodálom hogy ez volt édesanyám kedvenc városa. Elmentünk a Big Ben mellett is. 

Ekkor megint megijedtem, mert 10 perc múlva indul a busz, nem késhetünk el! Jessica anyukája csak úgy repesztett az úton, ezzel a fekete kis ronccsal. Persze ezt csak magamban mondtam, nem akartam bunkó lenni. Hiszem annyira kedvesek. És örültem hogy legalább már lesz egy ismerősöm a táborban.

***

Mikor megérkeztünk, a buszra már az utolsó emberek szálltak fel. Úristen...Hat busz állt. Én azt hittem csak egy lesz. De nem...Hát hányan leszünk a táborban? Hatmillióan?!

 - Gyere, azon a buszon nem ülnek annyian! - húzott magával Jessica miután elbúcsúzott az anyukájától. Annyira vicces volt ahogy futottunk, ráadásul a csomagjaink is nehezek voltak. Felpattantunk a buszra, ahol szerencsére tényleg kevesen ültek, és elfoglaltuk a leghátsó székeket. Még volt 3 perc az indulásig, és kezdődhet a "nyári kaland". Sohasem izgultam még ennyire. 

Jess tényleg aranyos lánynak tűnt.

 - És mond csak, honnan való vagy? - kérdezte.

 - New-Yorkban élek, az apukámmal. 

 - Apukáddal? Elváltak a szüleid? - érdeklődött. Lehajtottam a fejem. 

 - Nem..anyukám meghalt.2 éve, autóbalesetben. 

Jessica, aki eddig mindig mosolygott, arcán sajnálatot véltem felfedezni.

 - Ohh...Alex, ne haragudj..nem tudtam...

 - Semmi baj. - mosolyogtam rá. 

Kicsit hallgattunk majd ő szólalt meg újra.

 - Van róla képed? 

 - Persze...Rengeteg. - válaszoltam, és elővettem a telefonomat. 

 - Hű, tetszik a színe! - mondta. Nem válaszoltam, csak mosolyogtam, és megkerestem a képet. 

 - Itt van. - emeltem a szeme elé a telómat. Pár másodpercig csak nézte. 

 - Ő...ő...

 - Igen modell volt. - tettem el. - És énekelni is gyönyörűen tudott. Ez a kedvenc képem róla. - mosolyogtam. - Ez még jó pár évvel a baleset előtt készült. 

 - Gyönyörű. - mondta Jessica. 

 - Köszönöm... - suttogtam és eltettem a telefont. 

 - Táborozók egy kis figyelmet kérek! - hallottunk egy női hangot a busz elejéből. Mindenki nyújtogatta fejét. 

 - Minden bizonnyal mindannyian vártátok már a Musical Camp-et. És van is miért! - elemelte fel hirtelen a hangját. Mindenki felpattant. 

 - De bizony ám hogy van.. - folytatta. - Azt hiszitek hogy tehetségesek vagytok! De tévedtek! Én.. - mutatott magára. - Azért vagyok itt a táborvezető társaimmal együtt, hogy két hónap alatt képezzünk benneteket, egy olyan szintre, ahol folytatni tudjátok ezt a szakmát! Van kérdés? - nézett körbe. 

Senki sem mert megszólalni.

 - Helyes. - ült volna le, de felpattant. - Ja és még valami! A tábor beszervez egy sztárvendéget, aki egész nyáron ott lesz velünk! 

 - Ki az? - kérdezte egy emberként az egész "busz".

 - Majd meglátjátok! - kiáltotta katonásan, majd leült, és elindult a busz.

Mindenki le volt dermedve.

 - Frászt kapok ettől a nőtől. - suttogta nekem Jess.

 - Nem csak te. - mondtam, és előkotortam a zsebemből a fülhallgatómat. 

A zenére viszont nem igazán figyeltem. Azon gondolkoztam hogy ki lesz a sztárvendég aki egész nyáron "boldogítani" fog bennünket.